Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3x01 Uther Pendragon könnyei 1. rész

 

(Merlin, Arthur és az emberei egy mezőre érnek, ahol egy Camelot-i őrjáratot szétvertek, az emberek holtan fekszenek szanaszét)
Arthur: Úgy tűnik, a támadóik északnak tartottak. Gyerünk.
Merlin: Biztos vagy benne, hogy utánuk kell mennünk?
Arthur: Anyámasszony katonája. 

Kép

 

Gaius: Felség, hány embert akarsz még elveszíteni a kutatás során?
Uther: Amennyit kell.
Gaius: Mind barátod kell beszélnem veled.
Uther: Nincs időm barátokra.
Gaius: Akkor gyógyítódként szólok hozzád. Ez őrület. Több, mint egy éve keressük már. Mikor fogsz felhagyni vele?
Uther: Amikor megtaláltuk Morganát. 

 

Merlin: Au.
Arthur: Valami bajod van?
Merlin: Igen, egész nap lovon ültem.
Arthur: Csak nem fáj a kis hátsód?
Merlin: De. Nem olyan hájas, mint a tied.
Arthur: (Nevet) Tudod, Kis puhány létedre igencsak nagy a szád.
Merlin: Lehet, hogy puhány vagyok, de legalább nem vagyok kőkobak.
Arthur: Ilyen szó nincs is.
Merlin: Tájszólás.
Arthur: Micsoda?
Merlin: Jobban kéne értened a nép szavát.
Arthur: Magyarázd meg, mi az a kőkobak.
Merlin: Két szóban?
Arthur: Igen.
Merlin: Hm...  Arthur herceg. 

 


Merlin: Tudja, hogy megpróbáltam megmérgezni. Tudja.
Gaius: Nem volt más választásod. Camelot haldoklott. Morgana volt a bűbáj forrása. Ha nem mérgezed meg, a birodalom elbukott volna.
Merlin: Uther ezt nem fogja tudni. Morgana csak annyit fog mondani, hogy megpróbáltam megölni.
Gaius: Nem tudhatjuk biztosan, Merlin.
Merlin: Szerinted Uther mit fog csinálni velem?
Gaius: Várjuk meg, mit hoz a holnap. 

 


Morgana: Egy cellában tartottak majdnem egy évig. Azt hittem, megőrülök.
Arthur: Hogyan szöktél meg?
Morgana: Úgy egy hete elhoztak onnan. Nem tudom, miért. Lehet, hogy a cameloti őrjárat miatt.
Arthur: Az őrjárat talált rád?
Morgana: (Bólint) Azt hittem, kiszabadulok. De aztán láttam, ahogy megölték őket. Egytől egyig levágták őket. De aznap este a banditákat lekötötte a zsákmányuk. Kihasználtam az alkalmat. Amikor megláttalak titeket, el sem hittem.


Morgana: Tudom, mit tettél. Megpróbáltál megmérgezni.
Merlin: Én... Nem akartam.
Morgana: Semmi baj, Merlin. Megértem. Csak a barátaidat akartad védeni. Én is ugyanezt tettem volna.
Merlin: Igazán?
Morgana: Olyan naiv voltam, Merlin. Nem hiszem, hogy felfogtam, mit csinálok. De higgy nekem... Láttam a világ gonoszságát. Saját szememmel láttam,    mi ellen küzd Uther. Nem tudod, mennyire bánok mindent, amit tettem. Csak... Remélem, hogy megbocsátasz.
Merlin: Annyira sajnálom, hogy keresztül kellett menned mindezen. Örülök, hogy újra itt vagy.

 


Merlin: Most azonnal be kell menned oda?
Arthur: Miért?
Merlin: Most mostam fel a padlót.
Arthur: Ne aggódj, nem fogok elcsúszni.
Merlin: Fogalmad sincs, miről beszélek, ugye?
Arthur: Csak át kell törölnöd.
Merlin: Honnan tudod?
Arthur: Tessék, Merlin?
Merlin: Sosem kellett megcsinálnod.
Arthur: Ó, tudom, hogy kell használni a vödröt és a rongyot.
Merlin: (kuncog) Ó. Igen..
Arthur: Egyszerű. Tessék, megmutatom. (A vízbe mártja a rongyot és megtörli vele Merlin arcát, miközben hümmög) Akarod, hogy megmutassam, hogy kell használni a vödröt?
Merlin: Nem.
(Arthur Merlin fejére borítja a vízzel teli felmosó vödröt).

 


Uther: Ülj le.
Morgana: Nem, nem. Mást se csináltam az elmúlt évben... És imádkoztam, hogy ne mondj le rólam.
Uther: Sosem.
Morgana: Nem tudom, miért. Nem hibáztatnálak érte. Többet tettél értem, mint bármely gyám tett volna. Mindig is törődtél velem. Saját lányodként szerettél. És én mégis sértegettelek, dacoltam veled, megbántottalak. Nem tudom, miért viseltél el.  (Uther felnevet és megsimogatja Morgana arcát) És ígérem, hogy a jövőben olyan szeretetet és tiszteletet fogok mutatni irántad, amit megérdemelsz.

 

 

Morgause: Húgom. Hogy ment a sorod?
Morgana: Camelot tárt karokkal fogadta leányát.
Morgause: Uther nem gyanakszik?
Morgana: Két pofával zabálja a hazugságaimat.
Morgause: És a fiú?
Morgana: Merlin. Merlin. Azt hiszi, megváltoztam. És igaza van. Hamarosan látni fogja, mennyire. (Átadja Morgause-nak az Uther könnyeivel átitatott zsebkendőt)
Morgause: Szép munka. Uther Pendragon könnyei még csak most kezdenek hullani. (Bedobja a zsebkendőt egy üstbe.) 

 


Morgause: A mandragóra gyökere nagyon különleges. Csak a varázstudók hallják sikolyát. De akikben nincs mágia, azoknak a mandragóra a lelkük legmélyébe hatol... tudatattalanukat félelem és rettegés görcsébe rántva. Uther Pendragon rá fog jönni, hogy hatalmas királysága mit sem ér, ha elveszti eszét.

 


(Miután Arthur bekötött szemmel harcolt az embereivel)
Arthur: Mit szólsz?
Merlin: Láttam már jobbat.
Arthur: Természetesen. Te vagy a behunyt szemmel való harc szakértője.
Merlin: Nem láttad, mit csináltam, amikor megmentettük Morganát.
Arthur: Mert egy fa mögött bujkáltál.
Merlin: Nem, nem bujkáltam. 

 


Uther: Ahogy itt állok és látom a sok boldog arcot, szinte olyan, mint egy álom. Bizonyos, hogy nagyon hosszú ideje nem éreztem így magam.
Arthur: Mármint részegülten?
(A sokadalom felnevet.)
Uther: Részegülten a boldogságtól. (Játékosan ráüt Arthur-ra). Az egész világot átkutattam volna... Az eget és a földet... Ezért a mosolyért. (Morgana mosolyog) Tőrként hasított szívembe, hogy ellopták tőlem. Morgana, nincs rá szavam. Többet jelentesz nekem, mint el tudod képzelni. Morgana úrnőre. (Uther átöleli Morgana-t, akinek az arcán undor látható.) 

 


Arthur: Mi okozhatta ezt?
Gaius: Fogalmam sincs.
Arthur: Gaius, a földön feküdt, zokogva.
Gaius: Kimerültség.
Arthur: Mi az, amit nem mondasz el? Mi baja van? Mondd.
Gaius: Amikor rátaláltam, motyogott. Nagyrészt összefüggéstelenül, de...
Arthur: Mi az?
Gaius: Édesanyád nevét emlegette.
Arthur: Sosem beszél róla.
Gaius: Azt mondta, látta őt. A kútban.

 


Morgana: Hamarosan egész Camelot azt fogja hinni, hogy a királya megőrült.
Morgause: És egy király nélküli királyság érett gyümölcsként hullik ölünkbe. 


Morgana: Mikor mész el Cenredhez?
Morgause: Holnap.
Morgana: És kívánságod szerint fog tenni?
Morgause: Cenred egyetlen kívánsága, hogy örömet okozzon nekem.
Morgana: Akkor hasznos volt a vele töltött időd. 

 


Gwen: Láttam a fényt. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy jól vagy.
Morgana: Jól vagyok.
Gwen: Még fel vagy öltözve.
Morgana: Majd lefekszem egyedül.
Gwen: Biztos vagy benne?
Morgana: Elmehetsz, Gwen. 

 

 

Morgause: Ha ki sem mozdulsz a kastélyodból, nekem kell eljönnöm hozzád.
Cenred: Látom, arcátlanságod a régi.
Morgause: Bár ugyanezt mondhatnám. De úgy látom, Cendred, a nagy király termeiben bujkál, amikor elém kellett volna jönnie a határhoz. Lehet, hogy inába szállt a bátorsága. Lehet, hogy gyáva.
( Cenred egyik embere megpróbálja megtámadni Morgause-t, aki mágiával elhajítja a támadót. Cenred megállítja az ugrásra kész embereit.)
Cenred: Gyönyörű vagy dühösen.
Morgause: Ezért dacolsz velem újra és újra?
Cenred: Nem tetszene neked, ha megkönnyíteném a dolgod.
(Mindketten nevetnek.) 

 


Morgause: Jól ismersz.
Cenred: Igazán jól. És mégis, valahogy még mindig közel állunk egymáshoz.
Morgause: Azért jöttem, hogy régi barátunkról beszéljünk. Uther Pendragonról.
Cenred: Igen, hallottam a szomorú hírt. Végre elment az esze.
Morgause: Camelot gyenge... Gyengébb, mint évek óta bármikor. A királyság meggyengült, ahogy ígértem.
Cenred: De ez nem változtat a tényen, hogy a citadella még mindig bevehetetlen.
Morgause: Szóval Uther még ép esze nélkül is túl erős ellenfél számodra.
Cenred: Nagyon bátor nő vagy, Morgause, de én nem a kardommal gondolkozom. Egy Camelot elleni támadást nem szabad félvállról venni.
Morgause: Elfelejted, hogy van egy szövetségesünk az udvarban. 

 


(Miután Uther-nek látomása volt a víztől csöpögő szellemfiúról)
Gaius: A nagy tisztogatás idején Uther sokat vízbe fojtatott, akiket boszorkánysággal gyanúsított. És néhányan, Isten óvja lelküket, gyermekek voltak... Akikkel a velük született mágia miatt végeztek. Talán a lelkiismerete játszik vele. Bármi is az oka, nem tudjuk tovább titkolni. Egy király uralma népe felett nagyon törékeny dolog, Merlin. Ha kezdik elveszteni benne a hitüket, aggódom Camelotért.

 


(Miután Arthur tudomására jutott, hogy megtámadtak egy őrt Camelot-ban)
Arthur: Ki tehette ezt?
Gaius: (Mutat neki egy tőrt.) Ez a Vérőrség jele.
Arthur: A Vérőrség?
Gaius: Harcos-papok, az Ősi Hit főpapnőinek védelmére felesküdve.
Arthur: Bizonyára kiirtották őket a nagy tisztogatás során.
Gaius: Nem mindet.
Arthur: Úgy véled, áruló van Camelotban?
Gaius: Lehetséges, Felség.

 

 

(Merlin észreveszi, hogy az őr, akit Morgana leszúrt, halott)
Merlin: Azt mondtad, javul az állapota.
Gaius: Úgy hittem.
Merlin: Akkor mi történt? Nem érzed különösnek?
Gaius: Nagyon. 

 

 

Morgause: Cendred serege parancsomra Camelot felé vonul.

Morgana: Nincs, amit ne tudnál megtenni.
Morgause: Te adsz nekem erőt, húgom. Hogy áll az Uther elméjéért vívott csata?
Morgana: Mire Cendred Camelothoz ér, király nélküli királyságot talál.

 

 

Morgana: Merlin gyanakszik rám.
Morgause: Elmondta Arthurnak?
Morgana: Még nem, de el fogja.
Morgause: Akkor meg kell állítanunk
Morgana: Az nem lesz nehéz.
Morgause: Miért?
Morgana: Mert már itt is van. (Merlin előbújik.) Tényleg azt hitted, hogy ilyen ostoba vagyok, Merlin? (Merlin megpróbál elmenekülni.)

 

Gaius: Nem lehet könnyű ily állapotban látnod atyádat.
Arthur: Nem. Mindig olyan erős volt. A porból emelte fel ezt a királyságot, Gaius. Hogy most így lássam...
Gaius: Biztos vagyok benne, hogy idővel fel fog épülni. De addig is előre kell tekintenünk, Arthur. Át kell vedd az irányítást.
Arthur: Ez nevetséges.
Gaius: Camelot-nak vezetőre van szüksége. Ez terád hárul. Be kell töltened régensi szerepedet. Nem csak én mondom ezt. Az udvar több tagja is így beszél.
Arthur: Most már a hátam mögött sugdolóztok? Miféle árulás ez?
Gaius: Ez a királyság érdeke.
Arthur: Nem fogom elbitorolni atyám trónját.
Gaius: A palota hangos a híresztelésektől. A nép nyugtalan.
Arthur: Hűséget esküdtem a királyomnak és kötelességem, hogy utolsó leheletéig ehhez tartsam magam.
Gaius: Arthur, kérlek...
Arhtur: Lemondasz atyámról. Ezt én sosem fogom megtenni.

 


Morgause: Kíváncsivá teszel, Merlin. Miért kockáztat egy egyszerű szolga újra és újra mindent Arthur-ért és Camelot-ért? Tudod a választ, de nem árulod el. Miért? Ugyan már, időről időre kockára teszed az életedet. Biztosan van oka.
Merlin: Hiszek egy igazságosabb világban.
Morgause: És azt hiszed, Arthurtól ezt megkapod?
Merlin: Tudom.
Morgause: És utána? Azt hiszed, elismernek majd? Erről van szó? Mindez azért, hogy egy napon a király szolgája lehess. Nem, ennél többről van szó. Valamiről, amit nem mondasz el, ugye?
Merlin: Elmondtam.
Morgause: Nos, sírba viheted a titkodat. (Elmond egy varázsigét; a Merlin-t gúzsban tartó lánc mágikussá változik) Megmérgeztél egyet az enyéim közül. Meg fogod bánni.

 

 

Gaius: Nem láttad Merlint?
Gwen: Tegnap óta nem.
Morgana: Valami baj van?
Gaius: Nem vagyok benne biztos.
Morgana: Mi az?
Gaius: Merlin nem jött haza tegnap este.
Morgana: Ez nem vall rá.
Gaius: Nem.
(Önelégülten vigyorog, miután Gaius távozott és nem látja senki).

 


Arthur: (Uther ágyának szélénél ül, sírással küszködik) Szeretném, hogy meggyógyuljon.
Morgana: Tudom.
Arthur: (Átkarolja Morgana derekát és közelebb húzza magához) Örülök, hogy itt vagy.
Morgana: (Törődést színlelve) Teszek róla, hogy gondját viseljék, ne aggódj.

 

[A szövegkönyv CicMax felirata alapján készült.]